SZERETŐIMNEK
Na, most futott el a pulykaméreg. Nem, nem vagyok szelíd. Nem vagyok megértő, nem vagyok türelmes.
Önző vagyok. És nem érdekel, ha olyan nőt akarsz, aki alárendeli magát a szeszélyeidnek, elolvad attól, hogy van a fejedben némi ész és koronát viselsz.
Engem nem érdekelsz. A fenébe is a kishitűségeddel, a fenébe is az örökös önsajnálatoddal, a fenébe is azzal, hogy mindig csak magadra gondolsz és a világ legtermészetesebb dolgának azt tekinted, ha eltűröm minden pimaszságodat.
Elegem volt. Attól, hogy írtál egy-két tanulmányt, megírtál félig-meddig egy regényt, nem vagy sem jobb, sem nélkülözhetetlenebb a többinél.
Tudod, mit?
Szédíts, akit akarsz. Nekem más dolgom van. Különben is. Mi szükségem rád? Erre a viharvert, kurva férfira.
