ADUNK EGY POFONT A JÓMODORNAK
Hát persze, hogy megbocsátok. Hogyan is mondanád? Legyek úrinő. Maradjak higgadt és őrizzem meg a méltóságomat.
Méltóság? Te most viccelsz? Azok után, hogy hülyét csináltam magamból?
Na jó. Bizonyos értelemben sáros vagyok. De a mennydörgős mindenit! Mi a fenét keresel itt? És hogy jössz te ahhoz, hogy beköltözz a gyermekeimmel egy fedél alá, és aztán, mint aki dolgát jól végezte, se szó, se beszéd, itt hagyj bennünket válasz nélkül?
Neked valóban semmit nem jelent, hogy ezek a nyomorult kölykök hisznek benned? Hogy végignézed az évzáró ünnepségüket, és aztán annyira nem vagy képes, hogy odaböfögj az anyjuknak egy "Bocsika, felforgattam az életedet" szerű apológiát?
Na, elmész te a jó büdös francba!
És az is, aki befogad téged.
Mert Istenemre, már elégtétellel tölt el, hogy futni hagyjalak.
