NYUSZIKA ÉDES

Mindenek előtt bocsánat, amiért engedek a kísértésnek, és nevén nevezem, ami egy ideje, egészen pontosan azóta, hogy bolondot csináltam magamból, egyre határozottabban megfogalmazódik az elmém küszöbén, nevezetesen, hogy elegem van a férfiakból.

Tudom, illetlen, nem páratlan neveltetésű úrinőhöz méltó kifakadás.

De a fenébe is, nem tudok örökké megfelelni az elvárásoknak.

Dühös vagyok. Rájöttem, hogy átvágtak. És hogy igen sok munkája van abban a kedvesemnek, hogy nagy nehezen lapátra tettem.

Mert mit össze nem hajtotta magát a szerencsétlen, amíg felfogtam, hogy repülni akar.

Nem lett volna egyszerűbb azt mondani: "Nyuszika édes, átmeneti hormonzavarral küzdök, és te vagy az egyetlen, na jó, balek, aki beveszed ezt a sok maszlagot, amit neked összehordok"?

Hagyjuk. Ha így folytatom, még feministaként végzem. Pedig a gyermekkoromat háremben töltöttem, Sahriár király negyedik feleségének leányaként.