HERÓT ÉS ŐRÜLET
Kevés ez nekem. Kevés, kevés, kevés! És ezt te is tudod. Ezért félsz, ezért játszod a jótevőt, a már-már mindenhatót, aki majd rámtekint, hogy ne vegyem észre, hogy félsz.
Az Istenért! Nem jöttél rá, hogy nem te vagy kevés? Hogy nem az életeddel van bajom? Hogy az a nyamvadt félelem az egyetlen, amitől herótot kapok és megőrülök?
Igyál. Nőzz. Járj társaságba. Hazudj.
Ha egyáltalán még fáj, hogy tönkreteszed magad, hát ezért. Hogy tönkreteszed magad.
És amikor eszedbe jutok, és azt akarod, hogy melletted legyek, és már csak gondolat leszek, hogy éjjel messzetűnjek, hogy ne idézzem a hiányt, az elmulasztott szerelmet, pénzt, sikert, nem ébresztek benned már semmit.
Még azt sem, hogy vagyok.
