@Jane's Pond:

"Idő gyermek, aki játszik, ostáblát: gyermekkirályé az uralom."

Csak játszom, de hidd el, cseppet sem szórakozom :)

@hanah:

Úgy miért nem hagysz fel a játékkal - ha nem olyan, amiből "nem szállhatsz ki, nem nyerhetsz, nem érhetsz el döntetlent"?

@Jane's Pond:
Kösz, Kedves :) A szuicid gondolatok nem állnak ugyan távol tőlem, de, és erről nem tehetek, imádok élni:
Nem azért, hogy győzzek, nem azért, hogy veszítsek, egyszerűen, mert ezt így - csodás és képtelen :)

@hanah: Nem az életeddel. A játékkal - ha nem ugyanaz a kettő. Bár, akkor már nem játék, csak "játék".

Különös. Játék és "játék" és szórakozni valakivel - Nyilván nem ugyanaz.

Beszélünk játszmákról, játékokról, amelyekben és amelyekért meghalunk, olyanokról, amelyeknek semmi tétje, mégis csodás és, ez talán a legkegyetlenebb, amikor számunkra semmi tét, de mások elvéreznek benne.

Ez utóbbi az, ami az eszköz szerepet betöltő fél számára elviselhetetlen, míg a "fölérendelt" számára puszta szórakozás.

Mint amikor én már előre tudom, hogy helyzeti előnyömnél fogva minden eldőlt, mégis hagyom, hadd fusson szegény bolond, a másik, még egy kört.

Vagy álarcot viselek, amely mögött olyan lény rejtőzik, akivel a másik esetleg nem is játszana.

Ilyenkor valóban nincs szó vesztesekről és győztesekről, mert ebben a gonosz időtöltésben vagy egyoldalú szórakozásban a két személy nem egyenrangú. Itt csak az egyik játszik. A többi vagy báb,labda, vagy néző.

Hát ez az, amire utalok, amikor a szórakozásról írok. És ezért kapcsolódik össze a másik, ellentétes oldalon számomra élet és játék.

A játékban ugyanis mindketten, mindannyian, ismervén a szabályokat, önnön szabad akaratunkból résztvevők vagyunk.

Viszont ha a játék gyógyítandó szenvedést hoz, akkor vagy a szenvedés megjátszott (szórakozás), vagy a játék kényszer ("játék"). Vagy a játékosok mazochisták, vagy bizonytalanságukban félnek kockáztatni, hátha a kupa megnyerése helyett a már meglévő közösséget is elveszítik.