METAMORF PIMASZSÁG
Na, megjöttem volna. És velem együtt a délután.
Akkora szél van, hogy elfújta mind a pénzünket és a holnapot, elfújta még a szomorúságot is, maradt a könnyed közöny, vagy még inkább perfid pimaszság, hogy élek, ha írsz, ha nem, nekem már egyre megy, mert odakint a nap, itt bent a könyvek és gitár, és tőlem már megpukkadhatnak a néma éjszakák, mert legfeljebb rendbe rakom a zoknikat, és nekem hiába mondja, hogy jaj meg juj, meg hogy milyen lesz nélküled - milyen volna?
Gondolom, pocsék.
Azért van az ember egyedül, hogy pocsék legyen, nem igaz?
Vagy azért pocsék, hogy egyedül legyen?
Nekem aztán nyolc.
Mindjárt hat óra, Julcsinak beígértem a Titkok könyvtárát, utána szabad vagyok.
Jöhet az átalakulás.
