BEJEGYZÉS A STÍLUSRÓL ÉS ARRÓL, AMI LENYŰGÖZŐ
Nem illek hozzád. Soha nem lennél boldog velem. Nem is tudom, miért örülök mégis, amikor látom, hogy élsz, írsz, időről időre elhiteted magaddal, hogy szerelmes vagy, mint most is. Vajon kibe?
Talán a megszokás. Hogy tudom, kutyául érzed magad. És hozzá az a piszok egyedüllét, mint mindig - ahogyan velem is voltál.
A fenébe is, hogy képtelen vagyok megváltozni. Mert én már csak így maradok - bolond. Kékharisnya, szürke ruhában pompázó bestia, kis stílű nőcske, aki nappal alszik, esténként írogat.
Nincs bennem semmi eredetiség. Legfeljebb az, hogy szerettelek. És ez igazán lenyűgöző.
