APA ANGYALSZÁRNYON
Sétálni ment Panka. Hosszú estén egy hídon ment át és beszélgetett. Elmondta az egész históriát egy barátnak, egy idegennek, aki meghallgatta, hogy nem sír és hogy nem akar már sokat, csak valahogy megszépülni a szeretetben.
Mert nagyon csúnya. Jócskán lefogyott, a haja az elmúlt nyolc hónap alatt egészen elvesztette a fényét, megtöredezett, az arca is nyűtt, elhasznált öregasszony. Szívében az a kislány, akit apa kézen fog és sétálni vezet.
Nincsenek apák. Az apák az égben laknak. Az apák addig vannak csak közöttünk, amíg rá nem ébredünk, sosem volt apánk. Akkor angyalszárnyon a magasba emelnek és örökre eltűnnek.
