APPASSIONATO
Megint a gép előtt, kicsit félve, mit hoz a nap, hogyan szövöm a holnap szálait.
Persze pontosan tudom, mit tegyek. Ami a munka részét illeti, épp úgy alakul minden, ahogyan elterveztem. Csak el ne kiabáljam.
A barátságok már izgalmasabbnak ígérkeznek.
Tegnap kimozdultam, sétálni mentem. Nem úgy, ahogyan eddig szoktam. Nem egyedül, hanem egy ismerőssel. Úgy két éve levelezem vele.
Rendes srác. Végre barátnője is van, nem kell tőle félni. Egyszerűen csak beszélgetünk.
Szeretek vele lenni. Szeretek nevetni, elhessegetni a szúnyogokat, kitárgyalni, mekkora lúzerek vagyunk, és hogy a legszebb a mi ritka találkozásainkban az, hogy félévente, amikor összejövünk, egyre meghittebb iróniával állapítjuk meg önmagunkról - nekünk egyikünknek sem sikerül.
El is határoztuk, ez ám az ideális kapcsolat. No sex, no passion, no lie. És hál' isten, tényleg nincs megjátszás. Nincs önáltatás, nincsenek szerelmi jelenetek, lángok, hév, nincsenek párásan csillogó bociszemek.
Este elbúcsúztunk. Mire a szobámba léptem, üzenet várt: "Rendben hazaértél?"
Némi megilletődöttséggel válaszoltam: "Minden OK."
De azért jól esett.
