CSILLAGOK KÖZT A FÁJDALOM
Azt hittem, csillagok közt járok, csak éppen nincsenek csillagok.
A fájdalom olyan volt, mint fekete űr - végtelen.
Aztán hitegettem magam, hogy nem vagyok egyedül, és közben olyan egyedül voltam, mint az ujjam és az a magányos Isten, aki elhagyott.
Aztán számoltam, mint rossz uzsorás, hogy ez csak ennyi meg ennyi, legfeljebb hónapok.
A szerelem harmincöt év.
Ennyire esküdtem, ennyit ígértem, ezzel tartozom.
