BARÁT
Nevetséges, ahogyan játszani próbál, Kedves!
Megragad minden alkalmat, hogy emlékezetembe idézze, Ön él, van, maradni akar örökké.
Nem bánom. Ha ennyire ragaszkodik hozzá, a jelenléte különösebben nem zavar.
Csak ezt a nem-tudom-mit-akarok szerepet felejtse el végre! Nem áll jól magának.
Lássa be, Ön akkor sem merne közeledni hozzám, ha annyira megkönnyíteném a helyzetét, hogy írnék Önnek. Hát még így!
Több mint ezer éve várakozik itt, a küszöb előtt, nézi, ahogy ki-be járkálnak hozzám a kellékesek, eszi a féltékenység és figyel.
Az Istenért, miben reménykedik?
Igen, élek. Jól érzem magam, társaságom van, hozzá még kellemes, és erről még az Ön kedvéért sem mondok le soha. És igen, csinos pofi és csillogó tekintet akad elég. Hadd szórakoztassanak.
Önnek ehhez végképp nincs köze.
Szövögesse a pókhálóit Sehol Szigeten, álmodozzon Seherezádéról amennyit jól esik, de eszébe ne jusson még egyszer előhozakodni az erkölcseimmel.
Elvégre magával is csak jót teszek. Kicsit megcsiklandozom az érzékeit, felpiszkálom a vágyait, na, és nem rontok el semmit.
Mert számomra Ön - mindössze képzelet.
