DISZKRÉT TÁVKAPCSOLAT
A fenébe is! Hogyan válaszoljak, ha nem írsz? Hiszen tudod, hogy minden rendben, és köszönöm, hogy emlékszel rá, hogy vagyok, de nem lehetne, hogy végre tegyél is valamit?
Mondjuk kívánhatnál jó éjszakát. Vagy főzhetnél egy kávét. Csak most. Attól még igazán nem kell, hogy másnap lássalak.
Nekem így is jó. Ha senki nem tudja, hogy vagy, csak én, én is csak havonta kétszer, amikor senkivel nincs miről beszélj.
Tudod, én mindig erről álmodtam. Hogy szabad maradjak úgy, hogy hozzád tartozom. És ha a nevedre nem emlékszem, azért azt tudom, hogy ki vagy, és te is tudod, hogy ki vagyok.
Egy lány. Tizenhárom éves, telt, nagy barna szemekkel, akiről azt modtad, romantikus.
Nem mernék megesküdni rá. Így, harminc évvel a randevúnk után, már csak arra emlékszem, hogy volt.
A nap magasan járt az égen, és én tudtam, hogy többé nem találkozunk.
