CSENDES ÉJ
Álom az este. Békés, remény- és vágytalan. Éppen úgy hajtom le a fejem, mint akkor, ártatlanul.
Nem ismerem a bűnt. Nem hiszek szerelmet.
Megfürödtem a fényben, a tóban, amit ezüstös őszre festett az éjszakák, arcom megszárítottam hűvös szellőben, és mert nem volt más dolgom, megcsókoltalak.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
