JERIKÓ ÉKESSÉGE
Egy karkötővel lepem meg magam.
Üveggyöngy, kődarabokkal rakott szivárvány, ékessége egy letűnt világnak.
Amint megnézem a nagy gonddal elkészített remekművet, eszembe jut Jerikó, a régmúlt könnyek, Bábel pusztulása.
Látod, Uram, a szövetségünket én pecsétként hordom.
A falak rendületlenek, a porban gyermekek játszanak, kezemben ékszer.
Karkötő, kő, jelek.
