FÁJ A HÁTAM
Valamit kellene végre találni, hogy írni lehessen, mert ez nagyon fáj! Pedig nem töltöm a napot a gép előtt, tíz perc írás, egy órácska rendezgetés, utána főzés, mosogatás, írás megint, jöhet a tanítvány, most ebből élek, készülés, óra, könyv, írás megint, majd vásárlás, séta, ha már kitettem ide a lábamat, szóval szerintem szó nincs arról, hogy túlhajtanám magam vagy ilyesmi, és annak, hogy ennyire fáj, nem lehet más oka, mint hogy rossz a szék, pocsékul van időzítve a billentyűzet, meg legfeljebb az, hogy ilyenkor, amikor a szívem legmélyén éppen nem vagyok, mindig a hátam fáj. Mint ha elviselhetetlen volna az élet. Az élet a test. Ami tartja, a hát vagyok.
