FÉNYÉVEK, ÉVEK, HÓNAPOK
Kezdődik megint, elölről, ahogyan szokott. Közeledik a csend, aztán a félelem, hogy nem látlak többé soha, aztán a vízbefúló lelkek kapaszkodása abba a láthatatlan szalmaszálba, ami ez itt, ez a blog, hátha meghall valaki, hátha megszán és magával visz abba a tündérországba, ahol tegnap már jártam, aztán a kétségbeesés, a csend megint.
Gyűlölöm, ha szánalomból kérdezed, mi van velem. Ha színlelt érdeklődést erőltetve firtatod, megvan-e még a kedvesem, felírattam-e fogamzásgátlót és ha nem, mikor szándékozom.
Gyűlölöm, ha jótékonykodsz velem. Legyél te olyan, amilyen mindig is voltál. Gyermekkirály, önző, szertelen.
Akkor talán még elhiszem, hogy egyszer találkozunk.
