SÉTA ÉS ÖLELÉS
Még mindig szép vagy. Pedig nem vagy már sehol.
Ha magányos vagyok, ha nem ír a szerető, a kedves, akit vasárnap elküldök, mert nincs kedvem ágyasokhoz, a szemedbe nézek, a tengerek tiszta-kék zöldje megnyugtat - nem vagyok magam.
Tudod te, milyen ajándék nekem, hogy emlékezem? Hogy a vízparton sétálva, kéz a kézben egy idegennel, téged látlak, a te hullámzó, szikrázó ölelésedre emlékezem?
