AZ EZREDIK MESE
Így lesz ez most már mindig. Téli estéken, amikor egyedül vagy, mesélek.
Mesélek nyári alkonyon a téli estékről, amikor hittük, hogy eljön a nyár, hogy túléljem ezt az ezredik éjszakát, és immár három gyermekünkre kérlek - könyörgöm, ne ölj meg.
Hallgatsz. Rideg szemekkel bámulod egy asszony képét, ő elment, azt mondta szeret és aztán elhagyott, az eunuchok is készenállnak, és mind a talpnyalók, hogy gyilkoljanak, hogy kedvedre szolgáljanak, de látod, nem félek tőlük.
És amíg ideérnek, én folytatom.
