A FÉRFITEST SZÉPSÉGE
Emlékszem, amikor először megláttam egy férfi testét, na, jól is nézünk ki, ha már látom, hogyan mondhatnám akkor, hogy bocsika, szóval mégsem, szóval megláttam, és feltűnt nekem az az egészen mellékes, egészen jelentéktelen semmiség, mondjuk a szőr. Hogy itt-ott kopott. Vagy az ikrák formája. Hogy olyan édi, olyan anyuci kedvence lábika. Mindegy.
Én persze azonnal beszóltam magamnak, hogy ugyan már, ez aztán végképp ostobaság, nehogy már nekem a test döntse el, hogy kit választok én magamnak társamul.
A kapcsolat véget ért. De ha eszembe jut, és olykor előfordul, mindig az a különös jegy, az a különös, furcsa kis apróság villan be. Nem tudom, miért.
