PRAESENS PERFECTUM
Nem vagy velem. A képzeletből a múlt átlép a semmibe.
Nézem a falakra vetülő árnyakat, ezt itt hagytad, nekem, tulajdonképpen szépek.
Igaz, csak árnyak, de annak tökéletes.
praesens perfectum
2009.07.23. 23:16
Címkék: árnyak
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://extroverzio.blog.hu/api/trackback/id/tr751264025
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.