HTML

extraverzió

Az, amit a cím is sugall. Kitárulkozás, minden remény és értelem nélkül, tele ellentmondással, lelkekkel, démonokkal. Kérlek, ne ítélj. Nagyon személyes.

Friss topikok

  • hanah: Köszönöm, és hát igen... Tudod, a paranoiások, mint én, néha még nyaralni is csak a képzeletünkben... (2009.08.19. 13:09) nyári szünet
  • Jane's Pond_1: Viszont ha a játék gyógyítandó szenvedést hoz, akkor vagy a szenvedés megjátszott (szórakozás), va... (2009.07.27. 20:44) burn-out

Linkblog

Archívum

örülök neked

hanah 2009.07.24. 13:53

ÖRÜLÖK NEKED

 

Annyiszor elmondtam már, hogy örülök neked, és te folyton kételkedsz bennem. Pedig akkor és ott - ez igaz, és elvárom, hogy higgyél nekem.

Nem ígérem, soha nem is ígértem, hogy fél óra múlva is így lesz, de abban a pillanatban, azokban a mélységekben, épp megmentesz valamitől. Mondjuk a kétségbeeséstől. Hogy nincs senki, érted, senki, aki a nevemen szólítana. Mert néha azért rám tör, hogy hazudozom itt össze-vissza, persze csak őszintén, de mégis, képzelt világban élek, és nincs egy lélek, aki rám förmedne, hogy pukkadj meg, te liba, ne lázíts, ne provokálj, ne bántódj, legfőképpen pedig ne aggódj!

Ezzel nem szeretek dicsekedni. De azokban az órákban megőrülök. Éhes vagyok. Mármint a lélek, a szellem, a nemtudommi éhes bennem és beszélni akar. Emberi szót akar hallani.

És itt nem arra gondolok, hogy "Na, hoztál valamit a Spar-ból?", "Nem főznél egy kávét?", "Rendelni kellene dvd-t", meg ilyesmi. Valami érdekmentesre, öncélúra, sőt, én-célúra vágyom.

Belépek a gmail-be. Semmi. Egy nyomorult levél, nem sok. Át a citrom-ba. Még rosszabb. Reklámok, hülye myVIP-es meghívás, néhány koncert és könyvismertető. Ha egészen kiborulok, még az Iwiw-re is felmegyek, ez már a csőd, igen, ők mind ismerős, de minek, nem írok egyiknek sem. Nincs kedvem írni. Nincs miről. Az agysejtjeim meghaltak. Olvasni sem tudok. Vissza ide, Aminah, Hanah, Léthe birodalmába, hátha te vagy más mégis csak köszön - és itt vagy.

El tudod képzelni, mit jelent ez nekem?

És nem hízelgés, de nem sok emberrel tudok beszélgetni. Írnak egy mondatot, annyi. Márpedig az arányok, a hangsúlyok nagyon is fontosak.

Ennyit rólad, az örömről és a találkozásról.

A képzelődést majd később folytatom.

 

Címkék: te és a találkozás

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://extroverzio.blog.hu/api/trackback/id/tr691265929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása