ÁDÁM EKÉI
Egyszerű. Nem von le semmit semmiből. Hogy megtévedt, azt hitte, nélkülem elér az üveghegyekre, nem oszt, nem szoroz.
Hiába kérdeztem: "Ki vagy?" - csak nevetett.
Pedig ha akkor válaszol, most mindketten tudnánk, ő volt a nap, a hold, az égboltnak minden istenverte csillaga, de így csak annyi látszik, hogy volt, meg volt a kert.
A napok elmúlnak. Látom a házat, a fát, a férfit, amint meggyón, megbánja minden bűnét, és vonja az igát, lassú, méltóságteljes körmenetben.
A többi lányregény.
