BOLOND MESE

Volt egy királyság, abban egy palota, abban egy herceg.

Amikor elmesélte nekem, hogy a kétszínű női szemeknek nem tud ellenállni, a bal szememet zöldre festettem.

Amikor megtudtam, hogy élete asszonyát erővel kényszerítették az első éjszakára, kitaláltam egy történetet, milyen rettentő megpróbáltatáson mentem át kislány koromban.

Nem tudom, hogyan nem szúrta ki, hogy az egész kamu, hogyan nem tűnt fel az én rózsaszálamnak, hogy  mondtam volna bármit, csak vele maradjak három élet, három halálon át. De ha gyanút nem is fogott, ott, a dínom-dánom helyén, lapátra tett.

Én pedig mentem, tarisznyámban egy megszikkadt pogácsával, ahogyan a szófogadó cselédek teszik, hogy megtanuljam, mennyire fölösleges strapálni magam, ha én magam vagyok az áldozat.

De hogy szavamat ne feledjem, a szemem méz ízű. Gyermekkoromban nem bántott senki, és akit szerettem, épp egy ezredéven át, a szeretőm maradt.