NAGYON SZOMORÚ
Nem tudtál volna megállítani.
Magammal rántottalak volna az érzékek örvényébe, az üvöltözések, az elrohanások és a könyörgések önkívületébe, a kétségbeesett szeretkezések éjszakáiba, és meghaltunk volna mind a ketten.
Így megmentetted - legalább magad.
A szemed okos és hideg. És nagyon szomorú.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
