URAIM
Nos, Uraim, Önök leszerepeltek.
Az Önök szerelme oly sekélyesen lagymatag, hogy kívánom, méltó szipirtyóra akadjanak.
Mert nem érdemelnek mást. Csak egy ócska némbert, aki majd eljátssza Önöknek az érzelgős, ámde józan, titkári és házvezetői funkcióiban tüchtig libát, miközben a legkedvesebb barátjukkal álmodik, hogy találjon magának némi vigaszt, amiért a pénzükért, a hírnevükért, a státuszért, amit az Önök punnyadt létezése nyújt, remekbe szabott praktikákba kénytelen öltöztetni az Önök iránt táplált közönyt.
De mit számít nekem, mi lesz Önökkel, Uraim!
Fáradok. Olyan szánalmasak, ahogyan riszálják magukat. Annyira unalmasak.
