ÖRÖK MAGÁNY
Akkor most beszélgetünk. Te meg én, a semmi és a csend.
Eztán nem fordítok hátat, nem teszek csípős megjegyzést, ha késel, nem bánom, jöhetsz bármikor, olyan vagy, mint az árnyék.
Emlékszel, ahogy hazudtam neked? Emlékszel, amikor igaz hitemre mondtam, szeretlek, téged, örökké, te vagy nekem a nap, a hold, a mindenség maga? Szép volt.
Nem tudtam, ki vagy. Nem tudtam, nem jössz, sohasem mész. Állandó társam vagy. Egyetlen, igaz barát.
Nem értelek. Ha egyetlen hű szerelmed én voltam, miért hagytad, hogy meggyűlöljelek?
