extraverzió

BEJEGYZÉS A STÍLUSRÓL ÉS ARRÓL, AMI LENYŰGÖZŐ   Nem illek hozzád. Soha nem lennél boldog velem. Nem is tudom, miért örülök mégis, amikor látom, hogy élsz, írsz, időről időre elhiteted magaddal, hogy szerelmes vagy, mint most is. Vajon kibe? Talán a megszokás. Hogy tudom,…

A VISZONTLÁTÁS   Különös viszontlátni Téged a magányosok között. Hiszen te olyan sikeres vagy. Olyan okos. A szemed is csupa szerelem - ha kedvesen nézel, még azt hiszem, érzel. Pedig hát félsz. Ahogyan féltünk együtt - egymástól. És most már nem haragszom. Már megértem,…

HELÓ  Valahányszor feljövök ide a blogra, úgy érzem, mint ha belekiabálnám a világba, gyerekek, valami kurvára egyedül vagyok, és ez sért. Dühít.Mert el kell mondanom, igaz. És megdöglöm, naná, hogy megdöglöm, de mi közöd neked ahhoz, és mi a fenének nyavalygok épp…

BETŰK - BILLENTYŰK   Szabad vagyok. Kicsit megszeppenek ettől a rám zúduló felelősségtől. Menekülök a munkába, megtervezem a hetet, a napot, érzem, most többről van szó, ez alatt a két hónap alatt, igaz is, már csak öt hét, mint pusztán egy átlagos szabadságról,…

TOMBOL A NYÁR   Alszom. Kint nyüzsgés, emberek dolgoznak, azt hiszem, sietnek valahova. Itt hideg van. Az utolsó életjel, hogy vagyok, ez a blog, teljesen üres, fölösleges, néhány kedvesnővér jön el, hogy vigasztaljon, bizonyára igaz keresztények, mint mindannyian. Csak egyet…

VELED A TÜKÖR ELŐTT   Nem számít már, hogy nem vagy. Hogy elmentél, miért is néznél be ebbe a porfészekbe vagy blogba, ahol élek. Tulajdonképpen azt hittem, barátom vagy. Társ a magányban. Ember, aki nem akar meggyarapodni a nyomorúságomon. Nem akar kegyetlenséggel…

SZERETHETETLENÜL Egyre ritkábban tudok ellentmondani, de olykor sikerül. Itt van máris, hogy alkalmatlan vagyok. Ebben nincs semmi önirónia. Túl hosszú ideje élek és tartok el magamon kívül nem egy embert ahhoz, hogysem a kényszerűségből rámruházott felelősségből egyik…

ÚT A SEMMIBE Tanulságos egy napom volt. Ne nevess - gondolkodom.Nem tudom, észrevetted-e, hogy eddig, amikor a szerelmet, a szeretetet értelmeztük, és feltételeztük, hogy hasonló szeretetkép él a másikban, sosem terjedt ki a figyelmünk arra, vajon  premisszáink…

PARAZITIZMUS ÉS ÉRZÉKISÉG   Gondolkodom. Nem akarok elhamarkodni semmit. Nem akarok félrevezetni senkit. 1. Nem vagyok alkalmas együttélésre. 2. Mérhetetlen parazitizmust látok önmagamban akkor, amikor olyan emberek társaságát keresem, akiknek a szellemi nyughatatlansága…

SZERETŐIMNEK   Na, most futott el a pulykaméreg. Nem, nem vagyok szelíd. Nem vagyok megértő, nem vagyok türelmes. Önző vagyok. És nem érdekel, ha olyan nőt akarsz, aki alárendeli magát a szeszélyeidnek, elolvad attól, hogy van a fejedben némi ész és koronát viselsz. Engem nem…

APOLLÓN KERTJE   Vajon merre jársz? Eszedbe jut még az olajfák és a kert? A vágy, hogy elmeséld, milyen nagyszerű ígéretekkel kápráztatod el Apollón fekhelyét? Én, látod, megvagyok. Nem boldogtalan, nem boldog - derűs. Mint az a távoli nyár, amikor nem leszünk.…

EREDET   Hogyan is kezdjem? Kitépem magam az anyaméhből, tüdőmet először szakítja szét a fájdalom, sírok, milyen boldogság ez a Teremtőnek, szuszogni kezdek, fáradtan, burokban, bűntelenül. Nem emlékszem, hogy ennyire nyomorult az egész. Ha öt percet adsz, visszatér belém…

ELSŐ BEJEGYZÉS "Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent."Platón - Szókratész védőveszéde