extraverzió

NESZE NEKED ÁLMOK MEG KÉPZELET Önző vagyok. Legalább annyira önző, hogy senkit nem alázok meg azzal, hogy szánalomból vagy erkölcsből vagy tudom is én miből fakadóan írok. Írok, mert számomra öröm, hogy írhatok, és kezd kevéssé érdekelni a világnak az a vetülete,…

HERÓT ÉS ŐRÜLET Kevés ez nekem. Kevés, kevés, kevés! És ezt te is tudod. Ezért félsz, ezért játszod a jótevőt, a már-már mindenhatót, aki majd rámtekint, hogy ne vegyem észre, hogy félsz.Az Istenért! Nem jöttél rá, hogy nem te vagy kevés? Hogy nem az életeddel van…

HOHMEC VAGY MINEK NEKEM Igazság mindenben van, vagy majdnem mindenben, de a mellébeszélés - hohmec.Ha megpróbálok nem hazudni magamnak túlságosan, és ha merek magamba nézni, félelmet látok. Nem attól félek, hogy a másik nem az, akinek vélem és álmodom, mert az az ő baja.…

DANDY ÉS RANDEVÚ HELYETTválasz P.I. levelére Szokásosan, a végéről indulok. A legutóbbi beszélgetésünk során azt kérdezted, ha nincs érzékelés, nincs észlelet, hogyan tudom az agysejtek éhségét kielégíteni.Máris a félreértés. Annak az érzékelésnek a hiánya, amely…

NAGYON SZOMORÚ Nem tudtál volna megállítani.Magammal rántottalak volna az érzékek örvényébe, az üvöltözések, az elrohanások és a könyörgések önkívületébe, a kétségbeesett szeretkezések éjszakáiba, és meghaltunk volna mind a ketten.Így megmentetted - legalább…

ELFECSÉRELT LOCSOGÁS Kezdem azt hinni, ez már mindig így marad. Kicsit pityergek, kicsit panaszkodom, kicsit elfog a mélabú, a sóvárgás valami gyöngédebb, lágyabb megszólítás után, és semmi nem változik.Nyilván nincs velem valami rendjén. Nyilván alkalmatlan vagyok erre és…

ÖRÖK MAGÁNY Akkor most beszélgetünk. Te meg én, a semmi és a csend.Eztán nem fordítok hátat, nem teszek csípős megjegyzést, ha késel,  nem bánom, jöhetsz bármikor, olyan vagy, mint az árnyék.Emlékszel, ahogy hazudtam neked? Emlékszel, amikor igaz hitemre mondtam,…

ÖRÜLÖK NEKED   Annyiszor elmondtam már, hogy örülök neked, és te folyton kételkedsz bennem. Pedig akkor és ott - ez igaz, és elvárom, hogy higgyél nekem.Nem ígérem, soha nem is ígértem, hogy fél óra múlva is így lesz, de abban a pillanatban, azokban a mélységekben, épp…

ÉRINTÉS, ÉRZÉK, FÉLELEM Lehet, hogy gondjaim vannak a taktilitással? Talán olyannyira, hogy a érzékeimet még a látás szintjén is óvnom kell? Emlékszel Bergmanra? Huh, a mindenségit! Valamit nagyon tudott! Mert igen, meggyőződésem, hogy az érintés felelősséget jelent, és…

VÉGZETES PRÜDÉRIA Nos, vissza ismét a prüdériához, mielőtt bárki a szememre vetné, hogy nem érdekel.Ez a nyomorult vénlány, mert csak ilyenek tudnak ennyire házsártosak lenni, legszívesebben megtiltaná nekem, hogy bármi örömben részesítsem az érzékeimet.Nem érdekli, ha…

JÚLIUS - HAJNAL Mit keresnék még itt? Lassan hajnal, indulnom kell. Milyen megszokott. Mennyire kedves, mennyire jóbarát a szürkeség. Az ébredő város, az álmos utcák, a tekintetekben álmodó lélekmadár.

ÉJFÉL Most ágyba bújok, milyen nevetséges így egyedül, és elmondom magamnak megint, mint esti imát, mennyire gyűlölnék egy idegen testet látni a párnákon, amint elterül, elégedetten hortyog, reggel morcosan perel, csapkod, amiért valamit nem talál, a kávé is hideg, nem, én…

PRAESENS PERFECTUM Nem vagy velem. A képzeletből a múlt átlép a semmibe.Nézem a falakra vetülő árnyakat, ezt itt hagytad, nekem, tulajdonképpen szépek.Igaz, csak árnyak, de annak tökéletes. 

EGÉSZEN BUTASÁG Annyira jó, hogy látlak! Istenemre, eszem ágában nincs megtudni, hol vagy, miért, de ebben a hőségben, és hogy egyedül vagyok, hogy megoszthatom veled a magányomat, különös, drága sorstárssá avat. Mindent vagy semmit - másképp nem lehet. A szív vagy ad,…

ÁRNYÉK VAGY KÉPZELET  Most zöld, most, piros, most szürke megint. A szürkét gyűlölöm. Olyankor mindig úgy érzem, elhagytál, többé már nem szeretsz. Mint ha valaha szerettél volna. Mint ha számítana, hogy vagyok.És mindig elhagysz. Amint írok valami badarságot, háremekről…

SZEGÉNY KEDVESEM Vigyázz magadra, életem.Még azt hiszed, hogy jobbat érdemelsz, hogy többet érsz annál, mintsem egy kócos, háromgyermekes anyának udvarolj, de én már ilyen vagyok. Lehetsz te Első Péter vagy Rettegett Iván, beszélhetsz nyelveken vagy teremthetsz…

FELLEGVÁRAK ÉS URALOM"Idő gyermek, aki játszik, ostáblát: gyermekkirályé az uralom." Csak játszom, de hidd el, cseppet sem szórakozom. Esténként, amikor magamra húzom az ajtót, napközben tárva-nyitva áll, ha szükséged volna, ne kelljen kopognod, este ott állok…

BESZÉLGETÉS A CSŐGÖRÉNYRŐL Beszélsz itt nekem szögekről meg polcokról meg csöpögő csapokról, én meg csak hallgatom, és egyre az jár a fejemben - honnan tudod?Mert igenis jól esne, ha néha megfogná valaki azt a kurva csőgörényt, már ezt is tudom, és kitisztítaná a…

ÁMOR KITERÍTVE   "Önzés, hogy írsz, még mindig, nekem, mert Makrancos Katával nem sokat beszélgetnek férfiak." "Még szerencse, hogy nőnek születtem. Ezért az egyért ideig-óráig megbocsátják, hogy vagyok."   Veled könnyű. Könnyű, és ez kissé…

DEPRESSZIÓ ELŐTT   Tehát megint a depresszió. Tehát megint ott ülsz az íróasztal mellett, valami szerencsétlennel, aki épp most készül belédszeretni, keresed az elveszett zenét, amit gyermekkorodban a legszebb asszony énekelt. Tehát megint elvesztél. Elkárhoztál, mint…

AZ ÖNCSONKÍTÁS SZELLEMEköszönet P.I.-nek, aki nélkül ez a bejegyzés sem született volna meg Várj, várj, várj! Valahol nem jól fogalmazok. Nincs harmadik, ezt, az én esetemben felejtsük el, nem volt soha. És van kölcsönös fellángolás vagy vonzalom. Csakhogy öreg vagyok én…

AMICUS CURIAE Egy barátom hagyott el. Régi ismerős, mint annyi más. Elment, és most nem tudom, mi van vele.Vajon mit jelent az, hogy barát?Mindenek előtt, ha jön, ha megy, nekem már nem kell szólnia. Elég, ha rám  néz, hogy van, hogy él, a dolgai úgy haladnak, ahogyan azt ő…

KISKEGYEDEM Elcseszem megint. Nem szabad írnom. Legfeljebb olvasnom, azt sem sokat. Mondjuk Századvéget, vagy HVG-t, esténként a Kiskegyed társkereső rovatát. Akkor nem volna ez a felhajtás. És az sem érdekelne, ha nem vagyok. 

ERKÖLCS ÉS PRÜDÉRIA Ugye rémlik még, amikor a kezdetek kezdetén azt mondtam, prűd vagyok. Ez azóta sem változott. Miközben hajt a kémia, a génekbe kódolt idő, az énem, a morális fantom, akit az értelem nevetségesnek, rátartinak és képmutatónak ítél, az én felhördül,…

ÜVEGKOPORSÓ ÉS MEGSZOKÁS Félek. Mert mi van, ha annyira megkedvelem a mélabú e jól bevált, időről időre visszatérő állapotát, amelynek nem egy középszerű, némi stílussal megáldott bejegyzésemet köszönhetem, hogy hiába csókol meg herceg, üvegkoporsómtól nem tudok…